.

Meggyújtottam két szál gyertyát!


Talán életem egyik legsötétebb időszaka, a Szent Ferenc
Alapítvány
beindulása utáni
második, harmadik év volt. Az anyagi gondok, a
hatósági zaklatások,
néhány munkatársam megtorpanása nagyon
elkeserített. Kicsinek,
sebezhetőnek, gyengének éreztem magamat a
mindennapi feladatok
előtt. Mindenütt sötét felhők és nehézségek
voltak, és én újból és
újból megtapasztaltam a magam és a munkatársaim
korlátait, melyek alól
szerettem volna kibújni. Ültem a kápolnába és
Jeremiás próféta
szavaival keseregtem: "Uram rászedtél, és én hagytam
magamat rászedni....
" Majd beláttam, hogy az önsajnálat nem vezet
semerre, és segítséget
kértem az újszövetségi szentírástól, mely a
Luk. 2, 34-nél nyílt
ki...





A Próféta megmondja Máriának, hogy szívét tör fogja átjárni,
de Mária
a sok-sok nehézség
miatt nem keseredik el, nem esik pánikba, hanem
előmegy a templomba, és
két gerle fiókával fejezi ki áldozatát,
háláját az ő Szent
Fiáért... Nem ő kér Istentől hálát, ajándékot a
világ megváltásában
végzett munkájáért, hanem ő ad ajándékot az
Istennek, amiért
rábízta Teremtője a kis Jézust. Jó volt megérteni,
hogy igazából nem csak
feladatot kapott az Istenanya, hanem egy
hihetetlenül szép
lehetőséget is, melyért ő hálás, és melyet alázattal
meg is köszön. Számára
az ő Szent Fia egy drága ajándék, egy létra,
mely a mennybe vezet. E
kemény feladat által, Mária kibontakozhat,
felnőhet oda, hogy a
Mennyek Királynője legyen.  Az ő nagysága, hogy
felismerte a
lehetőséget és bátran Isten kezét megfogva útra is kelt.





Letettem a Szentírást, elővettem két szép gyertyát és
meggyújtottam az
oltáron. Lelkemet
hihetetlen belső béke, öröm és erő járta át.
Megértettem, hogy nem
elfutni, kibújni kell a mindennapok feladatai
elől, hanem, bátran
szembe menve velük, megoldani azokat! Mindent
átalakított bennem az,
hogy  Mária példájára én is megtudtam köszönni
a magam feladatát az
Istennek. Megértettem, hogy igazából, boldog
alázattal nekem kell
hálát adnom a gyermekekért, a kollégákért, a
mindennapi
nehézségekért, mert azokat felvállalva, alázatos
becsületességgel
megoldva, én is a marék por, felnőhetek oda, hogy a
jó Isten partnereként,
a világ tovább teremtésében részt vegyek, és
talán egyszer én is a
világ Urával egy asztalhoz ülhetek...





Persze ez a tisztán látás, megvilágosodás ott a kápolnában,
nem csak
leállította a feladatok
előli menekülés vágyat bennem, hanem hatalmas
erőket, forrásokat
fakasztott szívemben. Megértettem, hogy én e
sajátos feladat
megoldására születtem, az árvák befogadása az Isten
adta nagy lehetőség
számomra. Lassan, ahogyan szembefordultam a
feladatokkal, és nem a
menekülést, hanem a bátor kiállást
választottam, a
nehézségek kezdtek meghátrálni, eltűnni. Hihetetlen
öröm volt
megtapasztalni, a mindennapi gondok embert próbáló
erőfeszítéseiben, az
Isten gondviselő jelenlétét.





Kedves gyerekeim, ne féljetek a munkától, a mindennapok őrlő
erőfeszítéseitől. Ne
bátorítson el benneteket saját gyengeségetek,
korlátaitok tudata sem.
Isten az Ő nevében elinduló kis emberke
győzelmében akar
megdicsőülni. Kicsinységünk, ne gyávává, hanem csak
alázatossá tegyen! Az
aki a teremtés hajnalán a semmiből a világot
teremtette, Az ha
felvállalod a feladatodat és bátran neki feszülsz
akkor általad tovább is
teremti a világot. Csodálatos a hatalmas Isten
gyermekeként egy - egy
kis morzsáját e világnak alázattal kézbe venni,
és szerényen ráfigyelve
elkezdeni formálni azt. Hiszem, hogy egyetlen
dolog mit lázasan
keresnünk kell itt ezen a földön, az a mi saját
feladatunk! Az a
becsületes munka, mely által a világunkat tovább
teremtő Isten
partnerei, társai lehetünk. Tudom, hogy a felvállalt
munkánk visszahat ránk,
és nem csak a kezünk által épül, szépül a
világ, hanem általa mi
magunk is megszépülhetünk, kiteljesedhetünk, és
megszentelődhetünk.





Hihetetlen távlat, a mindennapi becsületes munka, egy
porszem számára!
Számunkra, emberek
számára az egyetlen létra, mely összeköti e földi
létet az
örökkévalósággal:  a családunk, a munkahelyünk, a népünk
gondjait felvállaló
mindennapi kitartó erőfeszítés. Csak az Isten
által felkínált szent
feladataink megragadása által van esélyünk, hogy
a természetfölötti
világba felkapaszkodjunk. Amennyiben botladozó
gyermeked, férjed,
feleséged kezét elengeded és önzőn csak a magad
kényelmével törődsz,
lehet, hogy csendesebb, egyszerűbb lesz az
életed, de egészen
biztos, hogy csak sodródó, céltalan falevéllé
válsz. Istentől kapott
hivatásodban, munkádban melyet Isten rád
bízott,
megszentelődhetsz, megtisztulhatsz és megtapasztalhatod, hogy
milyen édes és
gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján
járni. Lehet, hogy a
feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de
ne félj, mert a
mindennapok tüzében Krisztust hordozó kenyérré
válsz...





Szeretettel bátorítlak, az adventi csendben: te is tedd a
magad két
gerléjét az oltárra!




Testvéri szeretettel, cs.t.



2o1o nov.3o



Színes, pompás a világ, ha Krisztusnak él!